Az antilop a párosujjú patások rendjébe tartozó emlős állat. Számos alfaja létezik. Az antilop hosszú, keskeny arckoponyája miatt feje kecses vonalú. A hímek erősebb testfelépítésűek és sötétebb színűek, mint a nőstények. Főleg a füves területek jellegzetes, csapatokban legelészve vonuló állatai az antilopok.

Az antilop fő elterjedési területe Afrika, ismert például az észak-afrikai mendeszantilop, itt ép a legnagyobb termetű antilop, az óriás jávorantilop, valamint a legkisebb, a törpe antilop is. Több faja Ázsiában honos, úgy mint a nilgau-antilop, amely az elő-indiai part menti ritkás erőségekben él, valamint az India-szerte elterjedt indiai antilop. A tatárantilop a dél-orosz pusztákban honos. Az antilop általában veszélyeztetett állat, az egyre szűkülő életterülete, és a növekvő vadászata miatt.

Lóantilop

Lóantilop (Roan) (Hippotragus equinus) (Herero neve: Ombiga; Nama/damara neve: !Hoa)

A lóantilop az eland után Afrika második legnagyobb testű antilopfaja. Vállmagassága elérheti a 150 cm-t, testtömege a 350 kg-ot.(♂) Igen erős felépítésű, hatalmas erejű és harcias antilopfaj. Testszőrzete rövid, szürkésbarna, széles, erős nyakán a marpúpig rövid, felálló sörény van, amelynek töve világos, a vége sötét színű. A viszonylag kis fej arcorri része fekete, jellegzetes fehér foltokkal a szemek alatt és a száj körül.

A bikák és a tehenek is erős, sűrűn gyűrűzött, ívben hátrahajló hegyes szarvakat viselnek, ami a teheneknél vékonyabb és rövidebb.
Ez az ívben hátrahajló hegyes szarv a lóantilopnak egy igen speciális védekezési módot is lehetővé tesz, nevezetesen hogy a hátát, gerincét, vagy nyakát támadó oroszlánt a fej hátrahajlításával képes súlyosan megsebesíteni, a hátáról leverni. A lóantilop alapvetően fűevő, azonban esetenként fiatal hajtásokat, gyümölcsöket is fogyaszt, kisebb mértékben.
Kedvelt élőhelyei a dús füvű, fás szavannák, amelyek közelében állandó víz található.
Namibiában ezért természetes előfordulása Caprivi, valamint Busmanland (Omaheke) északkeleti része. A lóantilop kisebb családi kötelékekben, 5-20 fős csapatokban él, az öreg bikák gyakran vándorló életmódot folytatnak. Párzási időben a tehenek birtoklásáért igen heves csaták folynak, nagy zajjal, törés-zúzással és horkantásokkal kísért messzehangzó szarvcsattogással. A harcias magatartás, az állandó verekedések következtében a lóantilop bikák testén állandóan vannak kisebb-nagyobb szúrt sebek, amelyeket aztán legyek lepnek el. Ezért az orrszarvú és a bivaly után a lóantilop bikák testén látni a legtöbb nyűvágót, amik a sebekből a légylárvák eltávolítását végzik. A tehén mintegy 9 havi vemhesség után egy borjat ellik. A felnőtt állatok ellensége az oroszlán és a nagyobb krokodilok, a fiatalokat és a csapattól elkóborolt borjakat ezeken kívül a leopárd, a foltos hiéna és a vadkutyák is zsákmányul ejthetik. A lóantilop Namibiában védett, külön engedéllyel vadászható meghatározott darabszámban. A sebesült lóantilop utánkeresése nagy figyelmet igényel, mert a harcias állat “támadva védekezik” és rettentően harap is. A lóantilop élettartama 18-20 év.

Viziantilop

Előfordulás: Afrika szavannáin

Testtömeg: 150-300 kg
Marmagasság: 100-130 cm

Tápláléka: vízi és szárazföldi növények, elsősorban egyszikűek
Szaporodás: a tehén 280 nap után egy borjút hoz világra

Az egyik legtestesebb antilopfaj. Leginkább a víz közeli erdőket kedveli, bár előfordul nyíltabb területeken is. Csak a bikának van szarva, amely akár 1 méteres is lehet. Rendkívül jól úszó, s ha szükség van rá, a víz alá is merül. Leginkább fűféléket legel, a táplálékának kisebb része, kb. 10%-a levél.

A fiatal hímek általában kisebb (2-5), esetenként azonban 50 egyedet számláló csapatokba verődhetnek össze, amelyeken belül szigorú rangsor van. A sikeres hímek (kb. 10%) territóriumot foglalnak el és védenek hevesen. Gyakoriak az összecsapások a hímek között a nőstényekért is. A nőstények magányosak, vagy lazább csoportokba állnak össze.

A víziantilopoknak két alfaja él az európai állatkertekben. Az egyik a gyűrűsfarú víziantilop, melynél a fartükröt világos, ellipszis alakú rajzolat veszi körül, míg a másik a defassa-víziantilop, melynek az egész fartükre fehér. A képen ez utóbbi látható.

Afrikában még szép számmal él, ám állományát a vadászat és élőhelyének elvesztése veszélyezteti.

Kardszarvú antilop

Testtömeg: 100-210 kg
Marmagasság: 90-140 cm
Táplálkozás: sivatagi, félsivatagi növények
Szaporodás: 9 hónapig tartó vemhesség után 1 borjat hoz világra

Félsivatagok, sivatagok lakója ez az impozáns antilopfaj. Az esőzéseket már messziről megérzi, mindig azokra a területekre vándorol - akár 100 kilométereket is -, ahol a legfrissebb hajtásokhoz tud jutni. Amikor csak teheti, felkeresi a vízforrásokat, de szüksége esetén szukkulens növények hajtásaiból hosszú ideig fedezni tudja a vízszükségletét. A legszélsőségesebb hónapokban sokat veszít súlyából. Mindkét ivar szarvat visel, a bikáé jóval nagyobb és erősebb, mint a tehéné.

A kardszarvú antilopok rendszerint 20-40 fős csoportokban élnek. A fiatal bikák elhagyják szülőcsoportjukat, magányosan, vagy még gyakrabban más fiatal hímekkel együtt vándorolnak. A felnőtt bikák territóriumot foglalnak el, amelyet védenek és megpróbálják a nőstényeket is azon belül tartani.

A Nemzetközi Vörös Könyv (2000) szerint élőhelyéről gyakorlatilag kipusztult. Az állatkertekben a helyzet valamivel jobb, a fajmegmentési programoknak köszönhetően már elindult a faj visszatelepítése Tunéziába. Az állatkerteken kívül észak-amerikai vadasparkokban él jelentősebb állomány. A közel 2000 egyedet sportvadászati célból tartják.

Jávorantilop

Előfordulása: Az óriás jávorantilop Közép-Afrika szavannáinak lakója. A területen két alfaj osztozik: a keleti (T. derbianus gigas) Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság és Szudán területén él, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság északi határán. Nigériában biztosan, Csád és Uganda területén valószínűleg kihalt, bár ez biztosan nem tudható a faj vándorlási hajlama miatt.

Megjelenése: Az óriás jávorantilop nevével ellentétben nem sokkal nagyobb rokonánál, a jávorantilopnál. Leginkább a színezetben és a szarvhosszban akadnak eltérések: az óriás jávorantilop alapszíne vörösesebb, az oldalán pedig minden esetben 8-12 vékony, függőleges fehér csík fut végig. Fejtől hátközépig rövid, fekete sörény fut az állat gerince mentén. A bikák ennél a fajnál is viselnek homloksörényt és toroklebenyük is nagy, de ebben az esetben nem a test többi részével megegyező a színe, hanem fekete. A fejen is vannak sötét foltok.

A bikák nagyobbak a teheneknél, tömegük 400 – 1000 kilogramm, míg a tehenek mindössze 300-600 kilogrammot nyomnak. A faj átlagos testhossza 210-345 centiméter, marmagassága pedig 150-180 ceniméter között mozog. A többszörösen csavart, egyenes szarvak a hímek esetében akár 120 centiméteres hosszt is elérhetnek, míg a nőstények tülkei kb. fele ekkorák.

Életmódja: A félénk, meglepően jól futó és ugró óriás jávorantilop a nap hűvösebb óráiban aktív, ekkor legeli fűfélékből, levelekből és gyümölcsökből álló táplálékát. A legforróbb órákat nyugalomban tölti. A faj alapvetően kb. 25 egyedből – gyakran többől is – álló csordákban él, amelyek az esős évszak váltakozását követve vándorolnak. A csordák zömmel tehenekből és fiatal borjakból állnak, a hozzájuk tartozó kevés bika között ritka a hierarchiában elfoglalt posztért vívott harc. Számos bika magányosan él, és várja, hogy megtermékenyíthető nőstények keresztezzék útját – territóriumot azonban nem tartanak fenn. A fiatal egyedek az elválasztást követően kb. 2 évig ifjonccsapatokat alkotnak, majd ezt követően a nemek egynemű csordákba különülnek el.

Szaporodása: A párzás általában az esős időszakban történik. A tehenek 3 napig sárlanak, majd a megtermékenyítést követően 8-9 hónapos vemhesség után világra hozzák egyetlen borjukat. A fiatal állat csak rövid igeig csatlakozik a csordához: eleinte rejtekhelyén eteti anyja, majd a 4-6 hónap után bekövetkező elválasztás után kb. két évre külön fiatalcsordák jönnek létre. Kb. 2 éves korukra a nőstény állatok elérik az ivarérettséget (a bikák csak 4-5 évesen), ekkor alakulnak ki az egynemű csapatok. Az óriás jávorantilop akár 25 évig is élhet.

Védettsége: A Nemzetközi Vörös Könyvet kiadó IUCN szerint a nyugati óriás jávorantilop veszélyeztetett, míg a keleti óriás jávorantilop státusza mérsékelten veszélyeztetett. A helyiek omlós húsa és erős bőre, a külföldiek pedig trófeájáért vadásszák. A túlvadászat mellett élőhelyének pusztulása és a marhapestis miatt fenyegeti veszély. Az állomány zöme ma védett parkokban él, elsősorban Szenegálban.

Közönséges lantszarvúantilop

Elterjedése: Szenegáltól Szudán nyugati részéig és Dél-Afrikától Kelet-Afrikáig a szavannákon fordul elő.

Megjelenése: A közönséges lantszarvúantilop fej-törzs-hossza 150-205 centiméter, marmagassága 100-130 centiméter és testtömege 75-160 kilogramm. Az állat nagytestű, nagy marmagasságú, csapott hátú és hosszú, rojtos farkú; szőre rőtbarna és fényes bíborszínű. A szarv mindkét nemnél kissé lant alakú és hátrahajló, szabályosan rovátkolt, hossza elérheti az 50 centimétert. Előreálló homloka és hosszú pofája van. Feje mindkét oldalán középen felülről lefelé húzódó sötét csík található.

Életmódja: Társas lény; csordákban legelészik, melyet egy bika vezet. Táplálékát fűfélék és lágyszárú növények alkotják. Maximum 18 évet élhet.

Szaporodása: Az ivarérettséget 2 éves kortól éri el. A párzási időszak az élőhely földrajzi adottságaitól függ. A vemhesség 225-240 napig tart, ennek végén a nőstény általában 1, esetenként 2 borjat hoz a világra. Az elválasztás 4 hónap után következik be, de a borjú az anyával marad a következő párzási időszakig.

Indiai antilop

Előfordulása: Az indiai antilop kis számban India szinte teljes területén előfordul, kivéve a hegységeket és a nedvesebb területeket, mint például a Gangesz deltájának mocsarai és láperdői. Becslések szerint valaha mintegy 4 millió indiai antilop élt India síkságain-mára csupán 10 000 maradt belőlük. A fajt a vadászat és élőhelyének pusztulása egyaránt veszélyezteti. Indián kívül előfordul még Nepálban is. Korábban élt Bangladesben is, de onnan mára kihalt. Szintén kihalt Pakisztánból, de oda sikeresen vissza telepítették. Betelepített, szabadon élő populációi vannak Argentínában és az Egyesült Államokban Texas államban is.

Állatkertekben gyakori, lévén igen esztétikus megjelenésű faj. Magyarországon a következő állatkertekben élnek indiai antilopok: Nyíregyháza, Veszprém, Pécs, Kecskemét, Miskolc.

Megjelenése: Az állat hossza 100–150 centiméter, marmagassága 60–85 centiméter és testtömege 25–45 kilogramm. A baknak hároméves korában felül jellemzően fekete vagy sötétbarna bundája nő. Hátán, nyakán és fején, valamint lába külső felén ilyen a színe. Ez egyértelműen elüt a szeme körüli és az állán, mellkasán és hasán látható fehér szőrzettől. Csavaros szarva akár 60 centiméter hosszú is lehet. A nőstény felül világosabb, háta és feje pirosas-barnássárga, de nincs szarva. Testalja hasonlít a bakéhoz. Az antilopnak nagy szeme és füle van, kiváló a látása, a szaglása és a hallása, ezért hamar észleli a veszélyt. A gida bundája hasonlít a nőstényére.

Életmódja: Az indiai antilop csordákban él. Tápláléka fűfélék, levelek, lágyszárú növények, hüvelyesek, gyümölcsök és virágok. Az állat 13 évig él.

Szaporodása: Az ivarérettséget 18–24 hónapos korban éri el. A párzási időszak egész évben tart, azonban március–április és augusztus–október között a legaktívabb. A párzási szertartás alatt, a bakok kiválasztanak maguknak egy territóriumot, amelyet határozottan védelmeznek. Ha nőstény megy egy bak területére, akkor a territórium tulajdonosa udvarolni kezd neki. A vemhesség 5–6 hónapig tart, ennek végén egy gida jön a világra.

Vándorantilop

Elterjedése: Száraz, nyílt síkságok és gyéren benőtt dombvidékek Afrika déli részén, a vándorantilop élőhelye. Botswana, Namíbia, Angola és a Dél-afrikai Köztársaság területén fordul elő.

Megjelenése: A vándorantilop hossza: bika 125-150 centiméter, tehén 120-145 centiméter. Marmagasság: bika 75-90 centiméter, tehén 68-80 centiméter. Testtömeg: bika 25-45 kilogramm, tehén 20-30 kilogramm. Hátán és farán a merev, fehér szőrzet általában rásimul a testére-veszély esetén felmered, és ekkor szembeötlő, így jelezve társainak a veszélyt. Szőre színe sárgás-vöröses, alul fehér. A két színt mindkét oldalon fekete sáv választja el. A hím erősen rovátkolt, S-alakban hajlott, lantszerű szarva akár 48 centiméteresre is megnőhet. A nőstény szarva 35 centiméteres lehet; vékonyabb, vége nem hajlik befelé.

Életmódja: Az állat társas lény; a párzási időszakban háremek alakulnak ki. Tápláléka fűfélék, lágyszárú növények és lomb. Fogságban mintegy 10 évet él.

Szaporodás: Az ivarérettséget a tehén 6-7 hónaposan, a bika egyévesen éri el. A párzási időszak az adott elterjedési területtől függ. A vemhesség 5,5-6 hónapig tart, ennek végén a tehén egy borjat ellik.

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat